Avagy peremkerületi lakosként hogyan juss be a városba 30 perc alatt? - két tagunk tapasztalatai a távolságokkal.
Pestszentimrén, ebben a nyugodt kertvárosi környezetben lakom születésem óta. Ha valaki megkérdezi, hogy szeretek-e itt lakni, a válaszom egyértelműen igen. Amikor felmerül az a kérdés, hogy mi lenne az, amin mégis változtatnék, azt felelem rá, hogy a közlekedés. Kiemelten fontosnak tartom a közösségi közlekedés, így az elővárosi vasútvonalak fejlesztését. Jómagam egyre több imrei lakossal együtt a Lajosmizse-Ócsa-Gyál-Budapest Nyugati pályaudvar vasútvonalat használom ahelyett, hogy busz és metro csatlakozással érjem el a főváros központi részeit. Jó lenne kulturált állomás helyen várakozni, és ha a Budapest - Nyugati pályaudvar felé gyakrabban - akár 20-25 percenként - indulna egy-egy vonat. A Budapest Nyugati pályaudvarról Imre felé közlekedő vonatok is indulhatnának a minden óra 18 mellett minden óra 48 kor is. Így valódi alternatívaként jelennének meg a busz és metró, valamint a személygépkocsival való közlekedés mellett. (R.Zs.)
Hasonló a tapasztalatom Pestlőrincen, szemeretelepi lakosként. A félóránként járó telepi kisbusszal elvergődni az 50-es villamosig vagy valamely másik buszjáratig, ami közel fél óra alatt “elröpít” a metróhoz, onnan még bő 20 percig zakatolni a föld alatt a belvárosba - mindez együtt sokszor több mint egy órán át tart, feltéve, ha épp időben értem el a sor elején levő kisbuszt.
Ezzel szemben a vasút, bár Szemeretelepen szintén csak félóránként jár, kicsit több mint 20 perc alatt bent van a belváros szívében (Nyugati), tiszta, gyors, többnyire pontos, mindig van ülőhely, még kerékpár is szállítható rajta, s mindez BKV-bérlettel elérhető. Ha ne adj’ Isten nem fél- hanem negyedóránként járna (miként közlekedési koncepciónkban is szerepel), nagymértékben tehermentesítené a metrót, valamint a ráhordó busz- és villamosjáratokat, és egy európai szintű elővárosi vasúti szolgáltatást tudna biztosítani a külső kerületek lakosai számára. (K.O.)
2011 szeptember 13