Hogy a részvétel növelésének igénye nem holmi elvont ökopárti lózung, arra álljon itt egy nagyon is zsebbe vágó példa a kerületi társasházak életéből.
Egyre-másra érkeznek a jelzések - és társasházi lakóként magam is tapasztalom -, hogy azokban az elsősorban lakótelepi társasházakban, ahol az önkormányzatnak a még meglevő önkormányzati lakások révén 15-20%-os, tehát önmagában ugyan kisebbségi, de mégis jelentős tulajdonrésze van, az önkormányzat képviseletében eljáró megbízott a közgyűléseket folyamatosan, és jórészt indokolatlanul ellehetetleníti.
Az indítványokat leszavazza, a közös képviselő munkáját folyamatosan kritizálja, előterjesztéseit támadja. Ha a társasház SZMSZ-ében nincs olyan szabály, ami lehetővé teszi az írásos szavazást, az is gyakorta előfordul, hogy a megismételt közgyűlésen - mely, mint tudjuk, a megjelentek számától függetlenül határozatképes - pár lakót maga mellé állítva, vagy egyedül is többséget képvisel, így az önkormányzat érdekeihez igazodó döntéseket erőszakol ki... teljesen jogszerűen.
A végső cél azonban még csak nem is ez. A jelszó kiadva: “Vissza kell szerezni a társasházakat!”. A tulajdonosok érdektelensége, a részvétel hiánya okán eredményes aknamunka célja elérni, hogy az önkormányzat képviseletében eljáró személy legyen mielőbb a közös képviselő. S ha ez már megvan, a társasházi megrendelések “megfelelő irányba terelése” lényegesen könnyebb feladat lesz.
A FIDESZ centrális erőtérre építő, a polgárokat a társadalmi részvételtől elidegenítő politikája így férkőzik be a társadalom legkülönbözőbb csoportjaiba is, és gyakorlatban láthatjuk, hogyan veszítjük el a tulajdonunk feletti rendelkezés lehetőségét, ha nem veszünk részt saját dolgaink alakításában.
hadasa
