Talán így érthetőbb valamivel, hogy az egész országban tapasztalható el- és átnevezési hisztéria kapcsán miért jutnak elsőként az elmeállapottal kapcsolatos kérdések az eszünkbe.
Nem voltak kétségeink, hogy az átnevezési “tsunami” hullámai csendes kis kerületünk partjait is elérik. Messze vagyunk a központi helyektől, itt már nem szól akkorát egy-egy névváltozás, így nincs is akkora politikai tétje, de a trendből “ki kell venni a részünket!” Olyannyira, hogy amikor a Jobbik nagy buzgalommal beelőzni kívánt e területen, a FIDESZ frakció egy emberként söpörte le a kezdeményezést, mondván: “Nem időszerű, előkészítetlen!” (Értsd: Egyrészt ez a mi dolgunk, nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát! Másrészt viszont persze nem fölösleges, szükségtelen kezdeményezés, csak nem most, ne így!)
Gyorsan ki is jelölődött egy háromtagú, csak kormányzati képviselőkből álló munkacsoport, amely meg is kezdte a munkát … májusban. Júliusban bátorkodtunk érdeklődni, hogy mégis mi várható, hiszen a kerületi újság és más, a kormányzó pártokhoz közeli honlapok már szivárogtatják az információkat - csak a képviselők nem tudnak még semmiről. A válasz azóta is érkezik … nyilván a Nemzeti Együttműködés Rendszere és a konstruktív ellenzékiség kikényszerítése jegyében.
Legyen meg, aminek meg kell lennie! Ha a kerületi kétharmad úgy akarja, nyilván nem úszhatók meg egyes közterek átnevezései. A gond csak ott van, hogy ebben a sokakat mind érzelmileg, mind anyagilag érintő kérdésben megint nagy a csend. Hivatalosan máig nem ismerjük a terveket és az azokat alátámasztó indokokat, nem tudjuk, mit szólnak az érintettek, nincsenek hiteles információk az ütemezésre, és az okozott problémák kezelésére. A munkacsoport szép csendben dolgozik, majd egyszer csak kapunk egy előterjesztést, amit nem kell megszavaznunk, hiszen megteszi azt az elsöprő többséget adó szavazógép.
Pedig ha kérdeznének, elmondanánk, hogy
- szerintünk vannak ennél százszor fontosabb dolgaink is,
- hogy a közterek átnevezéseivel járó költségeknek csak az okmányok cseréjével kapcsolatos költségét állja hivatalból önkormányzatunk,
- hogy az amúgy is agyonsarcolt, és szerencsétlen helyen letelepedett vállalkozásoknak százezres, milliós kiadásokat jelenthet a címcsere, amit senki nem térít meg nekik,
- hogy ha már mindenképpen kell (de nem kell!), akkor névváltozásokat csak és kizárólag helytörténeti megfontolásokból támogatnánk,
- hogy a helytörténeti okokkal indokolt, de politikai indíttatású változtatások kizárólagossága esetén rávilágítanánk, hogy az eltörölni tervezett “kommunista utcanevek” névadói bár valóban kommunisták, ugyanakkor azonban a történetírás mai állása szerint a Horthy-rendszer igazságszolgáltatásának áldozataként ártatlanul kivégzett személyek voltak,
- hogy a baloldaliság valamikor nem azt fedte, aminek az utóbbi évtizedekben adta el magát, hanem a polgári értékrend elfogadása mellett békét, építő szándékokat, valódi szolidaritást és esélyegyenlőséget hírdetett, s hazai kialakulásának mérföldkövei, neves személyiségei ugyanúgy nemzeti történelmünk részét képezik, mint a jobboldal prominensei.

2011 szeptember 13